Már nagyon régen megtértem és több mint három éve bemerítkeztem, ezek ellenére sok olyan dolog zajlott le bennem azóta, amire nem vagyok büszke és amit most úgy látok jónak, hogy átfogóan megosszak veletek és mindazokkal akik erre az oldalra tévednek. Remélem, hogy valahogyan ez is mások épülésére szolgálhat, vagy legalább tanulság lehet.
Az életem körülbelül 5 évvel ezelőtt elindult egy lejtőn, szépen lassan de egyenletesen távolodtam el Istentől, a gonosz nagyon elkezdett munkálkodni az életemben. Isten is szólongatott ugyan, be is merítkeztem de ez csak egy rövid fordulat volt az életemben amolyan hosszabb szünet a lejtőn.
Nem is vettem észre de hívőéletem már nem volt, igét egyáltalán nem olvastam, az imáim csak monoton megrögzült üres szavak voltak. Vallásoskodó és képmutató életet éltem amivel nem dicsőítettem Istent csak szégyent hoztam rá. Egyre több bűnt engedtem be az életembe amik régen nagyon fájtak volna viszont ekkora már sikerült elhallgattatnom a lelkiismeretemet és nem figyeltem Isten hangjára. A legtöbb dologról már észre se vettem, hogy bűn, kezdett átformálni ez az állapot és a környezetemben is észrevették, hogy nem az vagyok aki voltam, többen megjegyezték, hogy hirtelen sokat változtam. De ezenkívül igyekeztem, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy mik zajlanak bennem.
Amikor néha észrevettem, hogy rossz irányba tartok és felerősödött bennem a bűntudat akkor kezembe vettem a Bibliát olvastam belőle pár gondolatot de nem szólt semmit, sőt egyszerűen csak kételkedve tudtam olvasni, mindenben ész érveket akartam keresni és nem tudtam hinni, mindent okoskodásnak vagy túlzásnak tartottam, a természet feletti dolgokra pedig cinikus megjegyzéseket tettem magamban. Úgy éreztem ez nem visz előre ezért inkább nem is olvastam az igét.
Ám az egyik keresztény osztálytársam észrevette, hogy rossz irányba tartok, azt is tudta, hogy nem olvasok igét és, hogy nincsen igazi kapcsolatom Istennel. Év vége felé meggyőzött, hogy hetente kétszer, reggelente járjunk be tanítás előtt imádkozni Isten munkájáért és egymásért is.
Isten olyan gyorsan válaszolt az imáinkra, hogy egyszerűen el sem tudtam hinni, egymás után adta meg azokat a dolgokat amikért imádkoztunk. Nem sokkal ezek után magamba szálltam és sírva fordultam oda Istenhez és könyörögtem, hogy szabadítson meg a bűneimtől és újra had kerüljek közel hozzá, mert emberileg már semmi esélyt nem láttam rá, hogy még kitudok jönni egy olyan mélységből amilyenben voltam és már fojtogatott az ahogy éltem. Aztán Isten megint csak rögtön válaszolt mert sorjában küldött olyan embereket akik megismerték a helyzetemet és elkezdtek imádkozni értem.
Végül az egyik szombaton a fiatalokkal elmentünk a gyülekezetbe, hogy énekeket próbáljunk vasárnapra, és a próba előtt mindannyian egységért imádkoztunk. A próbából erre egy nagy káosz lett, egy éneket sem sikerült elpróbálnunk 2 óra alatt. Isten rámutatott ott köztünk, hogy valakinek a szívében harag és neheztelés van és ezért nem adta áldását a próbánkra. Ott szembesülnöm kellet azzal, hogy a szívemben harag és sok-sok indulat van valaki felé,de ezt nem vallottam be a többieknek amikor kérdezték, hogy van –e itt olyan akinek sérelme van bármelyikünk felé. Majd leültünk és megint imádkoztunk Istenhez, hogy adjon nekünk szeretetet egymás felé és békességet, hogy had járuljunk elé egységgel. Erre egyszerűen egy elmondhatatlan érzés töltött be és tudtam, hogy Isten szabadít egy olyan haragtól amihez én ragaszkodtam és azt, hogy szeretetet ad a szívembe afelé az ember felé akit már egy jó ideje nem tudtam szeretni.
Ott mindenki előtt felálltam és bocsánatot kértem attól az embertől és bevallottam mennyi gonoszság és indulat halmozódott fel a szívembe iránta. Elmondtam, hogy imádkozás közben Isten megmagyarázhatatlanul egyik pillanatról a másikra levette rólam a neheztelést és most már szeretni is tudom. Azután többekkel sírva dicsőítettük az Istent. Miután hazamentem azt kellett észrevennem, hogy Isten nem csak abból a szeretetlenségből szabadított meg ami bennem volt de az életemnek olyan területeiből is amire egyáltalán nem számítottam. Újra közel vont magához. Nagyon hálás voltam, hogy egy hosszú idő után a lelki mélységem közepette Isten ismét úgy megérintett, hogy megint örvendezni tudtam benne. Azóta több mint két hónap telt el, teljesen megváltozott a dolgokhoz való hozzáállásom rendszeresen olvasom Isten igéjét és öröm tölti be a szívemet ha ezt tehetem, amit ezelőtt csak a bemerítkezésem tájékán tapasztaltam. Eszembe jutottak azok az ígéretek amiket Isten még évekkel ezelőtt adott: hogy ha kiáltok hozzá ő meghallgat, és megszabadít és én gyönyörködhetek majd a szabadításában. Tudtam, hogy Isten ezt nekem üzeni és sokáig imádkoztam, hogy váltsa valóra. Amikor már el is felejtettem, hogy ő ezt ígérte nekem, csak felkiáltottam hozzá már-már végső kétségbeesésemben, akkor jött a szabadítás, és ezt azért írom le mert tényleg sokat gyönyörködtem benne és gyökeresen megváltoztatta az életemet Isten szabadítása.
Most már megint teljes szívemből tudok hinni Istenben, és a többi ígéretére is, amiket régebben a szívemre helyezett, újból hittel rá tudok állni. Ezekért a dolgokért nagyon hálás vagyok Istennek, és azért is hogy ő hűséges maradt hozzám akkor is amikor én hűtlen voltam hozzá.
