Leírom egy-két gondolatom egy igerésszel kapcsolatban:
János 6:
26Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
27Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten."
28Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?"
29Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."
30Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?
31Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni."
32Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak."
34Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"
35Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
36De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.
37Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;
...
44Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.
Nagyon bejön ez az igerész. Eddig azt gondoltam, hogy Jézus, amikor azt mondja, hogy "nem azért kerestek engem, ... hanem mert ettetek" egy szemrehányás. Pedig a valóság az, hogy inkább rávilágít arra, hogyan is működünk mi, emberek. Ahol megelégülünk, jóllakunk, oda vágyunk. Nem szeretjük az éhséget, kényelmetlen, fájó érzés. Természetünkből adódik, hogy tele vagyunk vágyakkal, amiket szeretnénk betölteni. Szeretet éhségünk van, vágyunk az elismerésre, elfogadásra, otthonra, az újdonságra, izgalmakra, szeretünk felfedezni, sikereket elérni, szükségünk van az örömre, az élvezetekre. Isten alkotott meg minket ilyenre, hiszen az volt a terve, hogy Ővele kapcsolatban lehetünk majd, és betölti ezeket a szükségeinket.
A baj az, hogy ugye nem úgy születtünk, hogy kapcsolatba lennénk vele, és már megtért keresztényként is nehéz elengedni azokat a dolgokat, ahol eddig a jóllakást kerestük.
Pedig az igazi jóllakáshoz előbb éheznünk kell. A zsidók akkor kaptak mannát, amikor otthagyták a "húsos fazekaikat" Egyiptomban, és követték Istent a pusztába. Akkor viszont tanúi lehettek Isten csodáinak, függhettek Istentől tökéletesen. Megélhették azt, amire meg lettek alkotva.
"Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem."
Fel sem fogjuk szerintem, mekkora hatalmas kegyelem, hogy Isten vonzz minket, hív, és lehetőséget ad arra, hogy egy olyan életet éljünk, ami tényleg megelégít minket, ahol tényleg boldogok vagyunk, és nem csak örömök és élvezetek láncolatával enyhítjük az éhségünket. Néha egyszerűen nem értem magunkat, magamat sem. Ez most komoly, hogy az Élő Isten egy olyan kapcsolatot kínál, ahol megélhetjük az igazi szeretetet és elfogadást, és mi párkapcsolatokról fantáziálunk és a lányokon/fiúkon pörgetjük az agyunkat? Komoly, hogy kiválasztott minket Isten arra, hogy az elképzelhető legizgalmasabb életet éljük, minden nap felfedezni még többet Őbelőle és Általa a világból, és mi ezeket a dolgokat videojátékokkal, sorozatokkal vagy a neten való lógással próbáljuk pótolni? Halál komolyan megelégszünk a vallásoskodó, langyos életvitellel, amikor egy természetfeletti, új életre van lehetőségünk?
"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;"
Ez a legjobb rész. Hogy mindig van lehetőségük kilépni a pusztába, Istenhez jönni, eldobni a kis pótlékainkat, és éhesen várni arra, hogy az Atya megelégítsen. :)
