Bezonyság

Leírom most ide mit szeretnék majd a felvételre bizonyságként mondani, ezzel is bátorítva titeket, hogy nyugodtan rakjatok ki ide bizonyságokat, írjatok beszámolókat, vagy osszatok meg finom süti recepteket érdekes gondolatokat.

Kiskoromban én rajongtam a képregényekért, különösen azokért, amelyekben a főhősnek különleges képességei vannak, és világmegváltó küldetései. Igazság szerint mindig is vágytam arra, hogy jöjjön valaki, aki azt mondja, hogy én is egy ilyen szuperhős vagyok, és minimum meg kell mentenem a világot. De nem jött senki, és ahogy nőttem fel bele kellett törődnöm, hogy én is csak egy ember vagyok a nagy szürke tömegből, nem vagyok különleges, nincsenek különleges céljaim. Mindezt talán el is fogadtam volna, de akárhol kerestem a helyemet, akármiben próbáltam meglelni a boldogságom, minden csak csalódást okozott, és ürességet hagyott maga után. Nem láttam semmilyen célt a világban, amiért érdemes lenne küzdeni, és bár keresztény környezetben nőttem föl, ez nekem csak amolyan mellékes dolog volt, egészen odáig, amíg rá nem döbbentem, hogy az a boldogság, amit mindig is kerestem, ott volt végig az orrom előtt. Isten volt az, akinek különleges vagyok, akinek van terve velem, van célja az életemmel. Ugyan nincsen szupererőm, hogy kőfalakat törjek át, még sincs olyan akadály, amit az Úrral az oldalamon ne tudnék leküzdeni, és nincs is jedi erőm, hogy azt parancsoljam valakinek: „most elmész és átgondolod az életed”, de ha feltételek nélküli szeretetettel szeretem az embereket, akkor mégis ezt fogják tenni, mint ahogy én is ezt tettem valaha. Igaz a világot már nem kell megmenteni, hiszen ezt Jézus megtette, de azért bátorító a tudat, hogy Isten mindenki számára tartogat olyan célokat, amik nem ürességet hagynak maguk után, és amiben meglelhetjük a boldogságunkat.